És magadat…?

Párbeszéd az egykor 5 éves kisfiammal.

“-Anya, szeretsz engem?
-Hát persze, nagyon szeretlek kisfiam!
-Anya és a nővéremet is szereted?
-Igen, őt is nagyon szeretem.
-Anya és a húgomat is nagyon szereted?
-Igen, persze, hogy őt is szeretem.
-És apát is szereted?
-Igen, apát is nagyon szeretem.
-ÉS MAGADAT?
Anya, magadat is nagyon szereted?

 

Itt elállt a lélegzet, megfagyott a levegő, megállt az idő.
Őszinte voltam, mert azok vagyunk egymással.

-Hát…, Kisfiam, erre még soha nem gondoltam!

És valóban. Addig, erre így még soha nem gondoltam.

 

Aztán ránéztem az életemre, a félelmekkel téli mindennapokra, a toporgásokra, a vágyakra, a megálmodott álmokra, melyekről soha nem hittem el, hogy valaha is valósággá válhatnak.

 

És feltettem én is a kérdést:
Tényleg, szeretem én egyáltalán magamat?

-Mit mondok magamnak nap mint nap, ha a tükörbe nézek?
Ki is vagyok igazán? Hol vagyok éppen?
Hol akarom látni magamat holnap?
Hogyan fogom valóra váltani az álmaimat?
Elkezdtem, hát keresni a válaszokat….

 

Köszönöm kisfiam!
💕 Szeretlek! 💕